A tordai pecsenye

Megosztás Facebookon
Történelem - Szokások - Hagyományok

A pogácsa mellett Torda egyik gasztronómiai sajátossága.

A tordai pecsenye sült disznópecsenye. A felbontott disznó pecsenyéjét feldarabolták. A szalonnás pecsenyeszeleteket megrodalták: mindkét felén ferdén, két ujjnyi távolságra, párhuzamos vonalakban bevagdosták. Az előkészített darabokat húsz percig sós vízben áztatták, majd a vizet leszűrték róla, megtörülgették, s cseberbe rakták. Nagy serpenyőben sütötték, tiszta, bő zsírban, vizet nem tettek alája. Ahol a szalonnája nem sült szép pirosra, tejbe mártott ronggyal törülgették meg.

A pecsenyesütők az egy vagy fél nap alatt elfogyó sült pecsenyedarabokat fazékba tették, ezzel mentek ki a vásárba. Ha Tordán került sor az árusításra, valamelyik családtag otthon újabb adagot süthetett meg, s azt kiszállította a helyszínre. Ha a pecsenysütő más településre szállt ki, beszállóhelyén került sor a sütésre. Ha vásárba mentek, akkor a pecsenyét az árusítás helyszínén sütötték. Egy-egy forgalmas vásárba 3-4 disznó pecsenyéjét is előkészítették.

A vásárban felállították a tűzszéknek nevezett asztalt. Az asztal lapjába lyuk volt vágva, amelybe a fazekat beleeresztették. A fazék alatt egy nagy edényben szén parázslott, s ez a sültet melegen tartotta. Az asztalon a fazék mellé egy zománcos tálat helyeztek, ebbe emelték ki a sült pecsenyét, s kiválasztották vagy lemetszették a vásárló igényelte darabot. A pecsenyét kenyérszeletek közé illesztették, s savanyított uborkát szolgáltak melléje. A pecsenyesütők sült kolbászt, májast, tepertyűt, virslit is árusítottak, valamint meleg zsírba mártott kenyeret. A májast külön edényben sütötték, hogy ne omoljon rá a pecsenyére. A sütésre használt zsírt háziasszonyok vásárolták fel.

A városban egyszerre 6–8 család foglalkozott pecsenyesütéssel. A pecsenyesütők a pogácsásokkal, a szitásokkal együtt utaztak a vásárokba. A környékbeli vásárokat látogatták (Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy, Kolozsvár, Bánffyhunyad, Aranyos völgye). A tordai pecsenye sütése az 1950-60-as években számolódott fel, a vendéglátóipar újraszerveződésekor. A tordai piacról az utolsó pecsenyesütő (Fintáné Dávid Erzsi) az 1970-es években vonult vissza. A pecsenyesütő köztiszteletben állt. A munka nehéz volt, szerény megélhetést biztosított.

Orbán Balázs elismeréssel nyilatkozott a pecsenyesütők ínyencségéről: „A tordai úgynevezett kofapecsenye – melyet ott a piacon sütnek süstörgő zsírban – ritkítja a párját, s annyira híres, hogy az idegen utasok rendszerint a vendéglőkbe is vitetnek, hogy Torda ezen kiválóságával megismerkedhessenek.”

Ha ajánlanom lehet a tordai pecsenyét, azoknak teszem, akik nem félnek egészségesen étkezni, akik szeretnek finom falatokat fogyasztani. A tordai módra elő- és elkészített pecsenye nem véletlenül tette híressé a várost.   

  • 3.5 Eredetiség

  • 2.7 Érdekesség

  • 2.8 Autentikusság

  • 1.5 Népszerűség

( 10 értékelés alapján )








Jelölők

Keszeg Vilmos

Néprajzkutató, egyetemi tanár